Történet: The
Conjuring filmben a félelmetes események a Amityville házban nem az első eset.
A film valós eseményeken alapuló történetet dolgoz fel. A rémisztő történet a
világhírű paranormális nyomozókkal az előtérben Ed és Lorraine Warrenrrel,
akiket felkértek, hogy egy távoli farmot meglátogatva, segítsenek egy családon
az őket terrorizáló sötét erőkkel szemben. Warrenék szembetalálják magukat az
életük
legfélelmetesebb
helyzetével, és kénytelenek szembenézni a sötét démoni lények meghökkentő
erejével...
Kritika:
Mielőtt megnézek
egy számomra ismeretlen filmet, elsősorban mindig a kommenteket olvasgatom el.
Persze ezek legtöbb esetben csalókák, mert vagy nagyon lehúzzák a filmet,
mellette pedig egy korrekt darabról van szó, vagy épp agyonajnározzák ( ezt
általában a médiának köszönhetően teszik) és a végén kiderül, hogy a tartalma
egyenlő a nullával…
A „The
Conjuring”nál rengeteg pozitív kommentet olvastam, jó fényben tüntették fel a
filmet, de ahogy elolvastam a leírását.. hát.. nem fogott meg. Mindenesetre
mégis rávetemedtem, hogy megnézzem. Nos… akkor lássuk a kritikát.
Az alapkoncepció
nagyjából ugyanaz, mint az összes többi ilyen történetben. Sablonos háttér,
sablonos karakterek, sablonos cselekménysorozat, ha valaki elkezdi ezt a
filmet, ne várjon meglepő fordulatokat, legalább is ne sokat.
Ettől
függetlenül, voltak amik tetszettek. Bár sablonos szintén, de a kisgyerekek
szála nekem nagyon tetszett. Tetszett, hogy majdnem mindegyikük tapasztalta a
jelenségeke, de igazából talán ha az ötből (azt hiszem öten voltak testvérek)
kettő pánikolt be?
A másik ami
nagyon tetszett, hogy nem használtak ki minden helyzetet, ezzel növelve a
feszültséget. A történet bővelkedik olyan szituációkkal, amikor a néző már
lelkileg felkészül, adrenalin tartalékait előveszi, és várja, hogy mikor ugrik
valami a pofájába, és aztááán… Nem.. nem látunk semmit. Ám ettől függetlenül
tudjuk, hogy van ott valami, tudjuk, hogy LEHETETT VOLNA VALAMI. A fél filmet
ezzel az érzéssel izgulja végig a néző, és bár sejteni lehet, hogy mi bújik meg
a sötétben, azért mégis felmerül bennünk, hogy „ Mi van, ha valami más?...”
Nem sok
információval kecsegtetnek nekünk a film rendezői, de annyival pont, hogy ne
csak nézzünk ki a fejünkből, és értetlenül nézzünk, hogy „ ezt most miért?”
Persze ez nem azt
jelenti, hogy minden ki van dolgozva. Sőt.
A történet java
része olyan, mintha csak épphogy összefüggő inkább egyazon helyen és
karakterekkel játszódó kis történet lenne. Például az eleje nem igazán függ
össze a film folytatásával, ami engem zavart.
A démonokat néha
indokolatlannak érzem. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik a leggonoszabb, melyik
amelyik csak úgy van, vagy melyik árt alapból a családnak. A boszorkány
történetét is ki lehetett volna fejteni, mert engem érdekelt volna a hosszabb
verzió, nem csak az a kétmondatos valami, amit elénk dobtak.
És hogy egy kis
pozitívummal zárjam: Nekem nagyon tetszett a baba. Indokolatlannak éreztem, de
tetszett. Ijesztő volt. Csak ránéztem és kirázott a hideg.. Hogy lehet egy
olyanhoz hozzáérni?
Összegezve: Nekem
tetszett. Igaz, nem nyújtott semmi ujjat, de egészen élvezhető. Én az ajánlom,
egyedül nézzétek, mert társaságban viszont unalmas, illetve én azt ajánlom
találjatok ki a történeteknek valamiféle kiteljesedést, úgy értelmesebb lesz a
történet
Értékelés: 8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése