kritika:Az elmúlt években alaposan megszaporodtak az ördögűzéssel, démonokkal, megszállással, a gonosznak, vagy a gonosztól való nemzéssel kapcsolatos filmek, és bizony a legtöbbjük egész élvezhető. Az ördög ivadéka című film is ezekhez a témájú filmekhez tartozik, valamint a kézikamerás műfajba, ami szintén igencsak elterjedt, és közkedvelt -és nemmellesleg egészen kölcségkímélő - megoldás lett a horrorfilmkészítők körében.
A történetünk mondhatni egészen egyszerű. A fiatal házaspár nászútjuk utolsó éjszakája gyakorlatilag teljes egészében kiesik, majd otthon rádöbbennek, hogy a fiatal feleség bizony várandós - akár akarták, akár nem.- Ezzel persze nem is lenne - akkora - probléma, de persze mivel horrorfilmről van szó, így nem mehet minden a maga rendjében. Samanta személyisége hatalmas torzuláson megy keresztül. Túlzott agressziója, megmagyarázhatatlan viselkedése napról napra egyre vészjóslóbbá válik, és szép lassan férje, Zach is rádöbben, hogy többről van szó, mint egy egyszerű be nem tervezett tehrességről.
A történet egész pörgős. Az elején megismerkedünk a szereplőkkel, láthatjuk hogy miből lesz a cserebogár, avagy a friss házasok az elején még milyen tökéletes párnak is bizonyulnak, aztán ahogy haladunk a történetben, és ahogy Samanta hasa egyre csak nő, úgy válnak a dolgok horrorisztikusabbá. Samanta érzelmi ingadozásai és lélektani változása nagyon jól fel van vezetve. Láthatjuk ahogy fokozatosan épül le a régi énje, és veszi át valami teljesen új, és végtelenül kegyetlen a helyét. Emellett persze nem csak Sammel adódnak problémák. Ahogy ő épül le, úgy a környezete is alaposan megszenvedi a lány terhessége okozta változásokat. Halálesetek, rohamok, eltünő tárgyak, megmagyarázhtatalan események láncolata veszi kezdetét. Amerre Samanta lép, ott lesz betegségtől kezdve halálig minden. Minden a feje tetejére áll a házaspár körül, és mire Zach rájön, hogy mi is történt azon az éjszakán, amiről mindent elfeljtettek, már késő lesz.
A látvány világgal nincs semmi gond, megállja a helyét. A kézikamerás megoldás ugyan él, de nem ragaszkodnak foggal, körömmel abba, hogy elhitessék velünk, hogy valódi dokumentációkat látunk. A film nem akarja nekünk megamagyarázni, hogy miért van a hűtőtől kedzve a nappali kislámpjáig mindenhol egy-egy kamera, ami szerintem teljesen rendben van. Az emberek talán az első 30 filmnél elhitték, de a 31.-nél már kár lenne a gőzért.A színészi játék jól sikerült. Senki nem játszotta túl a szerepét, mindenkinek normális személyiséget adtak, és ezt vissza is tudták adni. Samanta abnormalitása és Zach aggodalmai mind életűek voltak, valahogy így tudnám elképzeni, ha neaddisten ilyen tényleg előfordulna a nagyvilágban (mert hát sok rá az esély)
Összegezve egy egészen élvezhető filmről beszélünk. Nem voltak benne fordulatok, nem fog az ember semmin sem igazán megelpődni, de ez messze nem jelenti azt, hogy kevesebbé tenné ezt a filmet.
Összességében a maga kategóriájában igen is jó filmről beszélünk. A történet teljesen rendben van, a maga módján lezárt - persze azért otthagyják a kiskaput - és úgy egybevéve nem fog unatkozni az, aki szereti az okkultizmussal, vallással, démonokkal foglalkozó filmeket. Bár ez is inkább egyedül nézős film, de barátitársaságban is ugyanúgy élvezhető.
Értékelés: 9/10
Borítókép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése