2013. augusztus 18., vasárnap

Kritika: The Baby's room

Történet:  Egy fiatal házaspár, kisbabájukkal egy régi, borzasztó nagy házba költözik. Minden szép is lenne abban a házban, mindaddig amíg a furcsa paranormális jelenségek el nem kezdődnek. Mivel napról-napra rémisztőbb dolgok történnek, a férj képtelen ellenállni, és a babafigyelőn kívül, webcamerákat-monitorokat is vesz, ami képes megmutatni a paranormális jelenlétet. Egy újságírótól, ijesztő információkhoz jut mégpedig, hogy az őket terorizáló lény, ezt megelőző élete, valószínüleg nagyban hasonlított a házaspár életéhez. De ez még nem minden, mert amikor a férj megtudja, hogy a "szellem" már minden bizonnyal áttört ebbe a világba egy párhuzamos dimenzióból, arra is rá kell döbbennie, hogy a férfi, pontosan úgy néz ki mint ö, és a helyébe akar lépni! - A nagy probléma az, hogyan hitethetné el a nejével, hogy ö az igazi férj, nem pedig a másik, akit valahogy vissza kéne küldeni a saját gonosz világába! ...

Kritika:
Elég nehéz belekezdenem, mert egy se füle se farka filmről kritikát írni azt hiszem még erőteljesen meghaladja a képességeim, de azért igyekezni fogok... A fent látható leírás nos.. Fedi a történetet, de amúgy egyáltalán nem.
A kommentek egyszer nézhető filmként tüntetik fel, szerintem meg egyszer elolvasni a leírását már bőven sok, főleg hogy még az előzetese is rémesen gagyi.
A történet vezetése, illetve maga a story pedig.. huh!! De most komolyan, az ilyen filmekre miért fecsérelnek pénzt?
Kezdem az elején: az első 15 percben két nagyon mókás pontra figyeltem fel. Az első az, hogy Sonia, az anyuka arra panaszkodik, hogy túl jó életük van. Reális, nemde? Megvan mindenük. Boldogok, van pénzük, vagy egy csodás gyerekük, és egy szép új házuk... Hát nem borzasztó? A magam részéről inkább hálát mondanék, semhogy azért nyavalygok az ágyban, a párom mellett, hogy " ez nem fair, nekünk nem lehetne ilyen szép életünk"
A másik: az első éjszaka zajokat hallottak. szuszogást, a bébifigyelőn keresztül. Másnap reggel Juan bement a munkahelyére, és közölte a főnökével, hogy a házuk el van átkozva... EL VAN ÁTKOZVA
erre abból következtetett, hogy a legelső éjszakájukon, egy régi, romosodó házban.. hangokat hallottak... Úgy gondolom, hogy az ember egy ilyen este után nem azzal kezdi a reggelét a munkahelyén, hogy a főnökének bejelenti, hogy el van átkozva a házuk. Persze a főnök sem maradhat ki a szórásból. A reális válasz ez lett volna: Te bolond vagy.. Inkább menj vissza dolgozni.
Mi volt  a filmbeli válasz?
Ebből címlap sztori lesz!
Nagyon kevés sztoritok lehet, ha egy ilyen címlapra kerülhetne...
Ezek után a fickó vett egy kamerás megfigyelőt, amivel nem csak hallották, de látták is a babát. Végül is ez lett az egész film kulcsmomentuma. Ezzel figyelte Juan a szellemet, démont, másik világbeli énjét, ki minek hívja.
A feleségét elüldözte, vett hárommillió bébi megfigyelőkamerát (ahelyett hogy vett volna valami normális kameraszettet..) és elkezdődött a "vadászat" a valami után...
Innentől igazából a filmnek se íze se bűze. Nem tudod mi valós, mi nem. Mi a múlt, mi a jelen, mi fog megtörténni, mi történhetne meg, ahogy azt se tudod mit miért tesznek a szereplők, akár jó, akár rossz. Semmire nem kapunk választ, azt sem tudjuk meg hogyan jön át a mi síkunkra a gonosz én, ahogy a legvégére sem tisztázódik semmi. A karakterek végtelenül irreálisak, története nincs, a témája jó lenne, de annyira görcsösen ragaszkodtak a bébiriasztókhoz, hogy a végén már azt is eltudtad volna képzelni, hogy a baba kezében is van egy bébiriasztó és azzal volkitolkizik... csak úgy a hecc kedvéért.
Ami még engem felháborított, hogy Juan olyan szinten ütötte a feleségét, ami már halálos mértékű is lehetett volna. Normális esetben az ember ilyenkor fogja magát, és hívja a rendőrséget, de nem Sonia megy a férje után, és üti, meg egy késsel hadonászik. Ezaz...
Tehát értelmetlen az egész film. Én, a magam részéről végig szenvedtem ezt a 75 percet...

Összegezve: Nem érdemes megnézni, egyszerűen elvesz az életedből 75 percet... ijesztő momentum egyáltalán nincs benne, keresni se keressetek. Ha mégis erre a filmre fanyalodnátok, akkor csak és kizárólag társaságban nézzétek. akkor legalább van, ami elszórakoztat.



Értékelés: 4/10




Kiritika: The Conjuring

Történet: The Conjuring filmben a félelmetes események a Amityville házban nem az első eset. A film valós eseményeken alapuló történetet dolgoz fel. A rémisztő történet a világhírű paranormális nyomozókkal az előtérben Ed és Lorraine Warrenrrel, akiket felkértek, hogy egy távoli farmot meglátogatva, segítsenek egy családon az őket terrorizáló sötét erőkkel szemben. Warrenék szembetalálják magukat az életük
legfélelmetesebb helyzetével, és kénytelenek szembenézni a sötét démoni lények meghökkentő erejével...


Kritika:
Mielőtt megnézek egy számomra ismeretlen filmet, elsősorban mindig a kommenteket olvasgatom el. Persze ezek legtöbb esetben csalókák, mert vagy nagyon lehúzzák a filmet, mellette pedig egy korrekt darabról van szó, vagy épp agyonajnározzák ( ezt általában a médiának köszönhetően teszik) és a végén kiderül, hogy a tartalma egyenlő a nullával…
A „The Conjuring”nál rengeteg pozitív kommentet olvastam, jó fényben tüntették fel a filmet, de ahogy elolvastam a leírását.. hát.. nem fogott meg. Mindenesetre mégis rávetemedtem, hogy megnézzem. Nos… akkor lássuk a kritikát.
Az alapkoncepció nagyjából ugyanaz, mint az összes többi ilyen történetben. Sablonos háttér, sablonos karakterek, sablonos cselekménysorozat, ha valaki elkezdi ezt a filmet, ne várjon meglepő fordulatokat, legalább is ne sokat.
Ettől függetlenül, voltak amik tetszettek. Bár sablonos szintén, de a kisgyerekek szála nekem nagyon tetszett. Tetszett, hogy majdnem mindegyikük tapasztalta a jelenségeke, de igazából talán ha az ötből (azt hiszem öten voltak testvérek) kettő pánikolt be?
A másik ami nagyon tetszett, hogy nem használtak ki minden helyzetet, ezzel növelve a feszültséget. A történet bővelkedik olyan szituációkkal, amikor a néző már lelkileg felkészül, adrenalin tartalékait előveszi, és várja, hogy mikor ugrik valami a pofájába, és aztááán… Nem.. nem látunk semmit. Ám ettől függetlenül tudjuk, hogy van ott valami, tudjuk, hogy LEHETETT VOLNA VALAMI. A fél filmet ezzel az érzéssel izgulja végig a néző, és bár sejteni lehet, hogy mi bújik meg a sötétben, azért mégis felmerül bennünk, hogy „ Mi van, ha valami más?...”
Nem sok információval kecsegtetnek nekünk a film rendezői, de annyival pont, hogy ne csak nézzünk ki a fejünkből, és értetlenül nézzünk, hogy „ ezt most miért?”
Persze ez nem azt jelenti, hogy minden ki van dolgozva. Sőt.
A történet java része olyan, mintha csak épphogy összefüggő inkább egyazon helyen és karakterekkel játszódó kis történet lenne. Például az eleje nem igazán függ össze a film folytatásával, ami engem zavart.
A démonokat néha indokolatlannak érzem. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik a leggonoszabb, melyik amelyik csak úgy van, vagy melyik árt alapból a családnak. A boszorkány történetét is ki lehetett volna fejteni, mert engem érdekelt volna a hosszabb verzió, nem csak az a kétmondatos valami, amit elénk dobtak.
És hogy egy kis pozitívummal zárjam: Nekem nagyon tetszett a baba. Indokolatlannak éreztem, de tetszett. Ijesztő volt. Csak ránéztem és kirázott a hideg.. Hogy lehet egy olyanhoz hozzáérni?

Összegezve: Nekem tetszett. Igaz, nem nyújtott semmi ujjat, de egészen élvezhető. Én az ajánlom, egyedül nézzétek, mert társaságban viszont unalmas, illetve én azt ajánlom találjatok ki a történeteknek valamiféle kiteljesedést, úgy értelmesebb lesz a történet



Értékelés: 8/10