Kritika:
Ahogy jólmegszokhattuk, a leírás ismét nem sikerült valami információdúsra, ettől függetlenül, ha az ember nem akar spoilerezni, valóban csak ennyit érdemes írnia a filmről nagyvonalakban. A történet főszála a Russel család megcsonkítása után 10 évvel kezdődik. Miután Kaylie bátyát kiengedik a 10 éves terápiás kezeléséről, nővére nem habozik, rögtön visszaküldi szegény, még lábadozó lelki állapottal rendelkező Timet abba a válságba, amiből egy évtized alatt JAVARÉSZT ki tudott mászni.
A lány ugyanis szilárd elhatározásra jutott, amíg öccsét kezelték: tisztára mossa mind testvére, mind apja, mint a család nevét, és felfedi a gyilkosságok valódi bűnösét. De ez korántsem ilyen egyszerű, főleg, ha a gyanusított egy tárgy. Egy tükör. A történet elég gyorsan pörög, már amennyire egy 102 perces film megteheti. Az első nagyjábó 40 perc egész jól követhető. Megismerjük a szereplőket, a lelki világukat, láthatjuk a szóbaforgó tükröt, megismerkedünk kicsit a házzal, és szembesülünk azzal, hogy Kaylienek milyen tervei is vannak a házzal, a tükörrel, és még lábadozó öccsével. Aztán elkezdődnek a karaodások. Folyamatos ugrálás veszi kezdetét a jelen és a múlt között. Ahogy Kaylie mesél, körbejárja a házat, próbálja meggyőzni Timet, hogy nem teljesen őrült, addig folyamatosan képet kapunk a 10 évvel ezelőtti atmoszféráról is. Megismerjük a szimpatikus apukát, és a kevésbé rokonszenves anyukát is. Megtudjuk milyen viszonyban voltak, miért és hogyan kezdődtek a dolgok, egyszóval mindent, ami által tisztább képet kaphatunk a jelen miértjéről.Ez szép és jó, sőt, az elején még követhető is, de ahogy haladunk egyre beljebb a történetben, úgy válik eggyé a két időintervallum, amit nehézkéssé válik követni. Az embernek alaposan oda kell figyelnie, ha tartani akarja a lépést a filmmel.
Emellett az időbeli ugrálás mellett pedig, hogy ne legyen egyszerű dolgunk, azt a feladatot is megkapjuk, hogy döntsünk mi valóságos, és mi nem.
A magamrészéről ez a feladat mindig nagy nehézségnek bizonyul már egymagában is, de úgy, hogy mellette ott volt a múltbéli eseményláncolat folyamatos szemmeltartási "elvárása" egy idő után teljesen fealdtam-. Ha mondták mi igaz, mi nem, hittem neki, ha pedig nem, nos.. akkor minden igaz volt.
A cselekmény kicsit kusza, és érthetetlen, bár feltehetőleg ez a fentiekben említetteknek köszöhető. Túl sok mindent nem tudtunk meg arról, hogy a tükör miért, hogyan, és mikor kezdi el manipulálni az embereket. Nem tudtuk meg, hogy miért elpuszítthatatlan a tükör, és miért sikerül mégis egy kis "sebet" ejteniük a gyerekeknek rajta még 10 évvel ezelőtt ( pedig erre lettem volna a leginkább kiváncsi, hsizen mondhatjuk, hogy ki volt emelve ez a tény.)Ezeken kívül meg még sok homályos rész maradt, amiket nem ártott volna betömni, hogy kerek legyen a történet.
A látványvilág jól sikerült. A fények a helyükön vannak, a tükörben "lakó lelkek" pedig kifejezetten tetszettek, főleg a szemük.
A karakterek szerethetőek, nincsen velük különösebb problémám, bár az anyukat alkothatták volna kicsit szimpatikusabbá, hogy legalább sajnáljam a halálát.
Összességében nemrossz film. Nem fogtok rajta szívinfarktust kapni, de azért a figyelmeteket végig magára fogja vonni. Érdemes odafigyelni az ugrálásokra már az elején, hogy utána ha nem is teljesen, de valamilyen szinten tudjátok tartani a lépést. (tehát ez nem az a film, ami mellett facebookozhatsz, skypolhatsz, vagy bármi mást csinálhatsz.)
Érdemes egyszer rászánni azt a 102 percet, nem lesz csalódás a film :)
értékelés: 8,5/10
borítókép:
